|
|||
|
A mai naptól kezdve naplóbejegyzéseim a http://orvosl.blogspot.com/ oldalon érhetők el. Továbbra is várok minden kedves érdeklődőt. :-) „Boldog az ember, kinek segítsége tőled vagyon, midőn elhatározza szívében, hogy fölmegy a könnyek völgyén át a helyre, melyet az Úr rendelt.” (Zsolt 83,6-7 – Vulgata, LXX rulez) ------------------- Megjegyzés: A Vulgata és a Nova Vulgata, a katolikus egyház hivatalos (latin nyelvű) Szentírásai e sorok tekintetében a Septuaginta (LXX) szövegét követik nem pedig a hébert. A forgalomban lévő magyar nyelvű katolikus bibliafordítások ellenben a héber változatot hozzák („Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül. Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik”). Sajnos egyedüliként csak a klasszikus Káldi Szentírás tolmácsolja a Vulgata szövegét, ugyanakkor ez már nem hozzáférhető a nagyközönség számára. Talán nem véletlen ezért, hogy az egyház hivatalos nyelve továbbra is a latin. Bár egyházunkon belül sokan úgy tesznek, mintha erről megfeledkeztek volna. Művész volt, egy igazi „homo universalis” és számomra nagyon kedves színész. Fiatalon belekóstolt a költészetbe, magas szinten kosárlabdázott, jogi és persze színi tanulmányokat folytatott. Igaz, a magánélete nem nevezhető példaértékűnek, de 1994-től saját kezdeményezésére Dantét olvas a televízióban illetve II. János Pál pápa verseit is ő mondta CD lemezre. Leghíresebb filmjei közül hármat emelnék ki: Előzés (1962), A tigris (1967) , A nő illata (1974). Egyik jobb mint a másik, igazi intellektuális csemegék a műértőknek, nem kevés erkölcsi konklúzióval fűszerezve. Ez a lenti bejátszás az Előzés c. filmből való, melyben Gassman, az élet császára, élni tanítja a félénk és visszahúzódó egyetemistát. A néző már-már elhiszi, hogy semmi értelme az erkölcsi gátlásoknak és célravezetőbb a könnyelmű élet, ám a zárójelenetben, mely bizony nem „happy end”, minden a helyére kerül. A részlet itt megnézhető angol felirattal. Sajnos ennek beillesztése le van tiltva.
részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem, mint ama gonosztevő, megvallak téged: Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba! (részlet Aranyszájú szent János liturgiájából) Még a vallástalan Karinthy Frigyes is tudta a titok szerepét, amit amúgy mindig is vallás a jelenített meg az emberi társadalmakban. Mit is mondjak? Talán épp a titokért „tartották” a vallást, miért is különben?? s ez okozhatta túlélését is az ún. felvilágosodott vagy modern időszakokban. Most is, ebben a technizált sivárságban. És a küszöbönálló katolikus megújulást is a titok háza táján kell majd keresni, azt hiszem. Hans Küng és világa ezzel menthetetlenül a múlté, bár még vannak próbálkozások (vö. nyílt levél H. K. módra. Kivonatolt fordítás itt olvasható: http://jezsuita.blog.hu/2010/06/30/inside_the_oracle#more2119227)
… de sebaj, fontos a jó sajtó..., nemde? és győz a külcsín, az igazság földi s hiteles mértéke Az ószövetségi főparancs előírja, hogy „szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, […] felebarátodat [pedig] mint saját magadat!” (Mk 12,30-31) Jézus azonban szükségét látja, hogy „új parancsot” adjon: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” (Jn 13,34) Mert egy józan észtől elszakadt világban az ember önszeretete – valljuk be – nem minden esetben éri el azt a szintet, hogy a felebaráti szeretet mértéke lehessen. A új parancs szerint a felebaráti szeretet az önfeláldozásban nyilvánul meg. Ez tehát nem hősies fokon gyakorolt erény, hanem minden Krisztus-hívő számára előírt norma. Évekkel ezelőtt nagy élményt jelentett számomra elolvasni Bangha Béla SJ (1880-1940) halála előtt írt három elmélkedését, melyek nemcsak azért jelentősek, mert a „Nagy Kapu” felé közeledő apostol eleven reménységének tanúi, hanem mert a világtól búcsúzó ember indifferens látásával vet számot földi életünk egészéről. Most Mityók János jóvoltából közzé tudom tenni végre digitálisan is. Kissé hosszúak, igyekeztem ezért kihagyni a szerintem kevésbé érdekes részeket: ::Innen elérhető::
Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” (Iz 53,1-12) |
